Rossz lóra teszel, ha csak vársz arra, hogy a főnököd motiváljon téged. És nem azért mert nem akarna motiválni. A főnököd nagyon is vágyik arra, hogy te és minden munkatársad motiváltak legyetek, a munkába beleállva, lelkesedéssel érjetek el sikereket a magatok (és az ő) dicsőségére. A maga módján és a szűk keretein belül talán/biztosan mindent meg is tesz ennek érdekében. De lássuk be, ez nem is olyan egyszerű… Mért is? – kérdezed.
A céges motivációs eszközök gyakran kis, körülhatárolt „dobozok”. Ezek egy – hol kisebb, hol teljes – része egységes juttatás (mint a cafetéria, utalvány, ruhapénz stb.), azaz semmi köze sincs ahhoz, hogyan teljesítesz, mennyire vagy lelkes, vagy lelkiismeretes a munkádban. A mindenki számára egységes juttatáson túli lehetőségek is illeszkednek a szervezeti gondolkodásmódhoz (pl. jutalmak) és a meglévő szerződésekhez (pl. képzések, fejlesztések, tapasztalatcserék stb.). Ezeket a lehetőségeket sem könnyű a vezetőnek úgy csűrnie-csavarnia, hogy mindenki számára azt biztosítsa, amitől annak a munkatársnak a motivációja ténylegesen emelkedik. Vezetőnek lenni sem könnyű…
De fordítsuk meg a dolgot. Valld be őszintén! Mit adhatna neked a vezetőd, hogy holnaptól kezdve lelkesen, inspiráltan és motiváltan, minden helyzetben odatéve magad, 110%-ot beleadva dolgozz (egészen a nyugdíjig)? Nem könnyű igaz?
Ok, ilyenkor a pénz mindig előjön. Részben elfogadom, (maradva a realitás talaján) anyagilag is becsüljenek meg. De azért tedd a kezed a szívedre! Anyagi juttatás esetén inkább érzed azt, hogy a meglévő teljesítményedet ismerték el, mintsem azt, hogy holnaptól még keményebben fogsz dolgozni. Ugye?
Szóval a kérdés nem is olyan egyszerű. Mit adhatnak neked, ami miatt holnaptól inspiráltabban, arcodon széles mosollyal, keményebben dolgozol majd? Ha te sem tudod pontosan körülhatárolni, hát ne várd a vezetődtől, hogy tudja és cselekedje meg.
Nem foglak hosszas kutatásokkal untatni, de azt elárulom neked, hogy a hozzáértők alapvetően kétfajta motivációt különítenek el, ha annak irányát vizsgálják.
1. Külső motiváció az, amikor valaki/valami kívülről nyom, fegyelmez, vagy kényeztet annak érdekében, hogy valamely dolgot megtegyél. Mint pl. amikor a gyereknek pénzt adnak, ha leviszi a szemetet.
A gyereknek eszébe jut magától, hogy levigye a szemetet? Ööö… Hogy reagál, ha rászólnak? Ööö… Mosolyogsz mert megvan arca? Hát igen. Így önmagában sima üzlet, kicsi szabálykövetés, kötelességtudat felé terelés, részedről pedig a következetesség mérőpróbája.
Még mindig ide tartozik az, ha a cselekvést
a büszkeség, az önértékelés növelése (felelős vagyok valamiért), vagy épen
a szégyen, a szorongás elkerülése motiválja (anya le fog cseszni), sőt ide tartozik még, ha
az egyén tudatosan érzékeli az adott cselekvés fontosságát (belátom, hogy valakinek meg kell csinálnia).
2. Belső motiváció esetén az emberben belül jelenik meg az igény, a késztetés, az akarat, hogy valamit megtegyen. Belül van a hajtóerő, ami mindig viszi előre a cél, az ügy érdekében. Az embert ilyenkor maga a cselekvés, a tanulás, a megértés motiválja, az egyén önmaga meghaladásában lel örömet.
Hát ez nem a szemétszállítás tetőfoka, ugye? Ha mintapéldát keresnék, sokkal inkább eszembe jut a szívvel-lélekkel kereskedő, egy-egy tanárom, vagy néhány orvos. És igen, én is ezt akarom magamnak. Lelkesedni, hinni, csillogó szemmel csodát látni, menni tűzön és vízen keresztül és elérni a vágyott célt újra és újra a flow-ban.
Hüm... Hát ne várjunk arra – hisz láthatod, hogy ha csak vársz soká fog tartani – hogy a főnököd motiváljon téged. Találd meg magadban a motivációt, az inspirációt!
Ok! De – a főnököm segítségével, vagy anélkül – hogy? – kérdezed. Hát vegyük akkor sorra:
I. Hol találod meg a saját a motivációdat?
Válaszold meg magadnak az alábbi kérdéseket:
Milyen szakmai terület érdekel igazán? Mi az, ami felkelti a kíváncsiságod? Miről olvasol szívesen?
Milyen terület, feladat volt az, ami miatt lelkesedni tudtál?
A munkád mely területét szereted a legjobban?
Milyen feladatok végzése során érzed legutóbb azt, hogy megszűnik a világ? Flow van?
Mivel/Kivel szeretsz dolgozni úgy, hogy szinte kiegészítitek egymást?
Ezeket átgondolva, összegezve láthatod, hogy mely az a terület, feladat, ember/eszköz, amivel szívesebben dolgozol és (talán) jó is vagy benne. Ha nincs ilyen, akkor vagy rossz munkahelyen, vagy rossz szakmában, szakterületen vagy, mert mindenkit ki lehet hozni a csigaházból. Gondod végig, hogy a nyugdíjig hátralévő életed és munkád tényleg így akarod leélni? Csak pénzért dolgozni, mint a gyerek a szeméttel? Változtass, szerintem megéri!
II. Tűzz magad elé célt!
Ha már képben vagy arról, hogy mi a neked való munkaterület, ne ragadj meg ott. Tűzz magad elé célokat, fejlődj benne. A szakmák legtöbbje – főként melynek van informatikai vonatkozása – iszonyú mértékben képes fejlődni. Légy te a legprofibb a cégnél.
III. Legyen ebben partner a főnököd is!
Ha a főnököd nyitott arra, keress egy alkalmas pillanatot és beszélj vele arról, hogy milyen terület, feladat érdekel téged igazán. Kérj segítséget, hogy fejlődhess benne, ajánld fel, ha abban van munka, feladat, akkor számíthat rád, neked adja (a kötelezőn túl, vagy ha lehet inkább helyette).
Ha a főnököd nem egy fafej és jó pillanatban kapod el, könnyebbé teheted ezzel mindkettőtök életét. Te inkább foglalkozhatsz azzal, amit szeretsz, boldogabb és sikeresebb lehetsz benne, ő meg kap egy motiváltabb, inspirálóbb munkavállalót (ergo kevesebb gond, több teljesítmény). Emellett látni fogod azt is, hogy ez egy öngerjesztő folyamat. Ha motivált, belső hajtóerővel megáldott munkavállaló vagy, boldogan látod el a feladataidat, sikeresebb leszel, ergo jobban meg is fognak becsülni és fizetni.
Ha a főnököd egy fafej, az bármilyen helyzetben gáz. Olvasd el a mérgező főnök c. cikket, ha kell, hát változtass.
Végszó!
Ha rátaláltál a belső motivációdra, soha ne hagyd, hogy lerombolják azt!