Úgy érzed, hogy jó a munkád, szakmailag a helyeden vagy, de a főnököd nehéz, sőt mérgező ember? Reggelente rosszkedvvel indulsz munkába és napközben is azon agyalsz, hogyan lehet elviselni, sőt kezelni őt? Arról nem is beszélve, hogy lehetne boldognak lenni egy ilyen helyzetben!
Kutatások igazolják, hogy a vezetők felelőssége kiemelkedő a munkatársak egészségi állapotának alakulásáért. Az embereket érő munkahelyi stressz jelentős része nem a munkatevékenységből, hanem a főnök személyétől származik. A főnök – személyiségéből eredő – helyzetkezelése, munkaszituációkra adott viselkedése a felelős a szervezeti szintű szorongásért, a rossz hangulatért, a munkatársak depressziós tüneteiért, valamint számos egyéb szomatikus betegség kialakulásáért.
Maga a téma sokat kutatott, ha ilyen helyzetben vagy, hát tudd meg, nem vagy egyedül, nem csak téged foglalkoztat a „Hogyan jutottam idáig? Mit csináljak most?” kérdés.
Ha utána olvastál már máshol is, vagy beszéltél erről bizalmas baráttal akkor láthatod, hogy sajnos a jelenség általános, azonban nem törvényszerű, hogy csak stresszes, szorongást keltő és megbetegítő munkahely és főnök létezik.
Vannak azért jó vezetők is, érett személyiséggel, vezetői attitűddel, akik a szervezeti és vezetői céljaikat pontosan és nem eltúlzó módon határozzák meg. Akik ezekhez a célokhoz optimális, illeszkedő szervezeti kereteket, határokat alakítanak ki, a kialakított határokat megtartják, illetve a szervezet vezetőivel, munkatársaival is megtartatják. Emberileg és szakmailag korrektek, következetesek, tiszteletteljesek, a munkatársaknak irányt mutatnak, inspirálnak, motiválnak és elismernek.
Az, hogy mitől mérgező egy főnök, hogyan betegít meg, illetve milyen nehézségekkel is kell szembenézned a vele való munka során attól függ, hogy szakmailag, emberileg milyen is ő pontosan.
Alapvetően három csoportba lehet sorolni a mérgező főnököket, és az egyes csoportokon belül is léteznek fokozatok – nyilván az érzékenységedtől és a főnök személyiségén variációitól függően – a néha bosszantótól az elviselhetetlenül borzasztóig.
A fő csoportok az alábbiak:
1. A „lemaradt főnök”
Ezzel a kategóriával jellemzően akkor találkozhatsz, ha olyan helyen, szervezetben dolgozol, amely a hagyományok alapján működik. Ez a típusú vezető a múltból maradt ott, s mint olyan nem rosszindulatú, nem gonosz ember, talán egy kicsit buta, vagy mondjuk úgy, lemaradt a (szakmai) fejlődés során. Ebből adódóan jellemzően szorongó ember, aki egy más munkaütemhez szokott, munkája, döntései során ragaszkodik a régi hagyományokhoz, eljárásokhoz, azokhoz amik (ismert módon) korábban működtek. Ezzel a begyepesedett működésmóddal állóvizet alakít ki maga körül, ahol alapvetően nem változik semmi, nincs fejlődés, nem születnek döntések. Ha az élet viszont belekényszeríti őt abba, hogy igazodjon, alkalmazkodjon, döntsön, akkor iszonyúan hisztissé válik.
2. Az ambiciózus, de buta főnök
Számára a cél a presztízs, a pozíció, neki lennie kell valakinek, ez az ő egyetlen célja és mindennapi tevékenysége. Számára a rang, a pozíció a meghatározó abban, hogy kivel beszél, kire hallgat, mit csinál (neki egy szakértő hiába mondaná el, hogy szakmailag mi a megfelelő, ha a felső vezetés végig nem gondolt felvetése elhangzott már). Jellemzően jó kapcsolatot ápol azokkal a vezetőkkel, akik vele egyenrangúak (és erősek), valamint a felettes vezetőivel, így leginkább rá jellemző az, hogy felfelé nyal, lefelé tapos. Mivel nincs szakmai célja, iránya, ezért döntései kapkodóak, ellentmondásosak, nem igazán vezeti végig a munkafolyamatokat. Egyes feladatok során gyakran tolja át felelősséget a munkatársakra, ellenben nyilván az ő érdeme az, ha bármely munkatevékenység sikerrel zárul. Sikertelenség esetén (szervezeti egységén belül) bűnbakot állít, a felső vezetés felfelé pedig csak sopánkodik a szűk szervezeti keretek, lehetőségek miatt. Sajnos erre a kategóriára jellemző leginkább, hogy kamuzik össze-vissza.
3. Az ambiciózus, okos, de hideg főnök
Ha egy főnök ambiciózus és okos, az komolyan viheti előre mind az ő, mind pedig a szervezeti egysége sikerét (így akár nyilván a tiédet is). Azonban, ha ehhez hozzáadódik az, hogy eközben viszont egy hideg, számító ember, akkor vele sem egyszerű. Jellemzően ezt a típust nem is az emberi nagysága miatt választották ki a feladatra, hanem azért, mert – amellett, hogy fontos szaktudással rendelkezik – azt is kinézik belőle, hogy határozott irányítása mellett a szakterületből kihozza a megfelelő „termelékenységet”. Azt viszont bármi áron, akár a te lelki békéd és gyomorproblémáid árán is. Számára egy munkaeszköz vagy (akár egy csavarhúzó), aki ha nem működik rendesen, lecserélhető. Ő az a kategória, aki bármit lenyom a torkodon, intelligenciájából adódóan viszont úgy tudja csűrni-csavarni a dolgokat, hogy még kaparsz is, hogy megfelelj neki.
A lehetőségeket figyelembe véve én egy jó vezetőt szeretnék, gondolom te is. Nyilván ebből adódóan az egyik döntési lehetőséged az, hogy változtatsz és bízol abban, hogy a következő munkahelyeden jobb lesz. Mivel – ahogy a bevezetőben is írtam – kutatott, elterjedt jelenségről beszélünk, semmi sem garantálja, hogy legközelebb nem futsz bele ugyan ebbe, vagy ennek egy másik változatába.
HÁT AKKOR FORDULJUNK RÁ A MEGOLDÁSRA!
Mert olyan is van, hogy az embernek – a főnök ellenére is – ott, azon a munkahelyen, munkakörben van dolga és helye. Mit lehet akkor tenni (a szorongáson kívül)?
A másik lehetőséged, hogy fejlődsz és kezeled. Hogy hogyan? Elárulom neked:
1. Nem vagy egyedül
Nem csak te vagy ilyen helyzetben, nem csak te függesz olyan embertől, akinek a nézőpontja, értékei különböznek a tiédtől, nem csak te küzdesz ezzel a problémával a munkaerő-piacon. Nem vigasztal, hogy másnak is gond ez? Ok. Abban sem vagy egyedül, hogy megoldást találj a helyzetre. Vannak rosszabb napok, de törekedj arra, hogy nagyon sok jó munkanap is legyen.
2. Nem vagy áldozat, sem a főnöködé, sem pedig az életé!
Az első pont, amin minden további önhergelés nélkül változtathatsz, az a hozzáállásod.
3. Ne panaszkodj!
A panaszkodás nem segít, sőt minden szempontból csak árthat neked, hát ne engedd meg magadnak! A panaszkodás csak lenyom téged, arra koncentrálsz csak, hogy miért rossz és mi volt ekkor és akkor. Ha panaszkodsz, nem a kiútra és nem a megoldásra koncentrálsz.
Akkor se szállj be a buliba, ha munkatársaid, cégen belüli kollegáid, vagy egy ismerőseid panaszkodnak rá, vagy akár a saját főnökükre. Soha nem tudhatod, hogy ki milyen hátsó szándékkal mondja mondandóját, vagy mit fog kezdeni a tőled kapott információval.
4. Válaszd külön a helyzeteket!
Tarts önvizsgálatot, nézz magadba atekintetben, hogy valóban jól végzed-e a munkádat? Ami korábban felrótt neked a főnököd, az mennyire volt jogos, tényleg tehettél volna-e többet, vagy jobban a munkád során? Ha úgy érzed, hogy tudsz javítani a munkádon, dolgozz azzal!
Fogadd el azonban azt is, hogy nem vagy (mindenért) hibás azokkal az ügyekkel kapcsolatban, ahol igazságtalan volt veled szemben.
5. Sorold be őt!
A cikkben kategorizáltam neked a rossz főnök típusokat, hát sorold be őt ebbe a rendszerbe (Figyelem! Semmi sem vegytiszta, lehetnek helyzetek, ahol létezik átfedés.) Légy a lehető legobjektívebb, vizsgáld meg azt, hogy milyen ember ő valójában, mi motiválja, milyen az egyes helyzetekben. Amikor felrótt neked valamit, az miről is szólt ténylegesen. Mitől ijedt meg, hogy túlreagálta? Ha ismered őt, jobban tudod a helyzeteket kezelni?
6. Ne konfrontálj!
A korábbi helyzetek végiggondolásával és elemzésével menj bele az újabb helyzetekbe. Az újbóli helyzetek során igyekezz mindig egy kicsit kívül helyezkedni, megfigyelni és vizsgálódni. Tedd fel magadnak mindig a kérdést. „Ezt most miért csinálja? Ez most miről szól?” Ebből tanulhatsz, fejlődhetsz, ennek segítségével tudod a következő helyeztet alakítani, irányítani. Abból, ha hagyod, hogy az érzelmeid téged (is) elragadjanak nem lesz semmi sem jobb.
7. Légy pótolhatatlan!
„Oké, kösz, hogyan!” – kérdezed. Úgy tudsz pótolhatatlan lenni, ha fejleszted magad. Légy (még) figyelmesebb a munkádra. Ne várd meg az utasításokat, azt, hogy a főnök mindig megmondja, hogy mit csinálj, légy előrelátó, proaktív. Különösen abban fejleszd magad, ami a főnöknek nem megy, így válhatsz megkerülhetetlenné és nélkülözhetetlenné.
8. Fejleszd a kapcsolati hálód minden irányba!
Ez több szempontból is hasznos lesz a számodra. Szakmailag könnyebb végigvinni ügyeket, tehát sikeresebbé válsz, ha más szervezeti egységekben dolgozók is együttműködőek. Emellett máshonnan elismerést jelenthet számodra, munkádra vonatkozóan a szorosabb szakmai együttműködés, amiről nyilván a vezetőd is tudomást fog szerezni. Ha széles kapcsolatokkal rendelkezel, informáltabb is leszel, egy-egy kulcs infóval meglepheted a vezetődet is, valamint a szervezeten belüli állásmódosítás során is hasznosíthatod ezt.
9. Kötelezd el őt!
Azt eddig is észrevehetted, hogy nem minden munkatársad kap egyformán, ha a szőnyeg szélén kell állni. Akihez elkötelezettebb a vezető – mert jobban függ tőle – azt kevésbé fogja osztani. Hogyan tudod a szaktudásod mellett még jobban elkötelezni? Hát érezze, hogy számíthat rád. Nem kell, hogy fát vágjanak a hátadon, de egy kritikus pillanatban beajánlott túlóra, egy olyan ötlet, amivel villanthat, egy kisebb szívesség és már meg is van. Mindehhez az kell, hogy ismerd őt, tudd, hogy mit akar elérni, illetve mi fáj neki igazán.
10. Védd magad!
Az ember azért szokta vállalni a felelősséget, amit elkövetett. Úgy tudod a legjobban védeni saját tetteidet, ha dokumentálod azokat az ügyeket, feladatokat, amiket viszel. Ha valamely feladat pl. csak szóban hangzik el, készíts emlékezető mailt, mindig ügyelj arra, hogy a feladataid pontosan legyenek definiálva, tisztázva legyenek a határidők, stb. Ha a főnöknek nincs rendszere a feladatok kiosztására és nyomonkövetésére, akkor legyen neked.
11. Légy türelmes és lazíts!
Ez „csak” munka és nem is a gulag, nem szabad belehalni. Tartsd észben. „Az aggodalom olyan, mint a hintaszék. Ad valamit, amivel foglalkozhatsz, de nem jutsz vele sehova.” Mindig mérlegeld, hogy az, ami történik, elhangzik, attól olcsóbb lesz-e a kifli a boltban, vagy számítani fog-e 5 év múlva? Ha nem, akkor mosolyogj, csapd össze a bokád és mondd: „Igen főnök! Kész lesz főnök! A lehetetlen teljesítem, a csodára egy kicsit várni kell.”
Nagyon sokan indulnak munkába reggelente összeszoruló gyomorral, fontolgatják azt, hogy felmondanak, vagy ráborítják az asztalt a főnökre.
Neked elárultam a túlélés és a fejlődés titkát, hát használd okosan és ne mondd el senki másnak!