A neten, Facebookon folyamatosan „masszíroznak” bennünket azzal, hogy komfortzónában lenni ciki, mivel az ÉLET azon kívül zajlik.
Ha bosszant ez a hozzáállás, vagy ha a saját életeddel kapcsolatban dolgozik benned a változtatni akarás, illetve ha érzés szinten többet tapasztaltál már erről mint szeretnéd, akkor vizsgáljuk meg közösen ezt egy kicsit közelebbről.
1. Mi is az a komfortzóna? És mikor is vagyunk benne?
A szakirodalom szerint a komfortzóna nem más, mint a mi saját kényelmi zónánk, ahol otthonosan; megszokottan tevékenykedünk. Ismert és biztonságos: a megszokott lakás; bejáratott munkahely; az ismert környék. És minden, amit rutinból teszünk.
Ilyen formán, ha megvizsgáljuk a saját életünket, láthatjuk mely területek, feladatok tartoznak bele, és hogy kb. hol van a saját kényelmi zónánk határa.
Ha innen nézzük bizonyos területei/bizonyos ponton túli mennyisége a komfortzónának tényleg unalmasnak tűnik. Akkor miért is használjuk az "ott" töltött időt? Mert ott kiszámíthatóság, biztonság, legjobb esetben nyugalom és töltődés is van benne.
2. A határon túl… fejlődés!
Tehát, ha a komfortzónámban ismert, rutinszerű feladatokkal tevékenykedem, akkor minden ami változás, tapasztalás, sőt fejlődés: ezen a kényelmi zóna határon kívül kell hogy essen. Oda ki kell lépnem, változtatnom kell. Vacak a munkám, ha nem jó valamely barátságom; soha nem jógáztam vagy mondjuk motoroztam és ezt, (vagy bármi mást) másképp, először kívánok megélni, akkor „Pá ismert világ!” „Helló új élmény!”.
Komfortzónán kívül tapasztalhatom meg az új élmények tanulását, amik változást hoznak az életembe. És ez jó!
Kell bátorság ezekhez a lépésekhez? Kell bizony!
Készen állunk rá? Gyakorta nem!
Kéne? Néha jót tesz!
Ha mégis elhagyod az ismert területet, akkor új tapasztalások, új gondolatok, új készségek és új érzelmi élmények érnek el. Itt fejlődünk, itt tanulunk, itt érzünk többet mint kiszámíthatóságot, biztonságot (vagy annak egy fajtáját), nyugalmat (és másfajta) töltődést. De meg ne lepődj, itt vannak kétségek is ("Meg tudom csinálni?", vagy "Elég jó vagyok hozzá?"), van stressz is és annak a felismerése is itt van, hogy eddig nem valamiben fejlődnöm kell (mert ami van, az nem elég).
Ha mindez sok számunkra, innen lépünk vissza a komfortzónába, keresünk egy kis nyugit, töltődünk.
3. A határon túl… Erre szorongás!
Jó, de mi van, ha olyan élményt, vagy az élmény olyan mérténkű erősségét „kell megtapasztalnom”, amit én NEM AKAROK? Az élet (család, munka, stb.) kilökdös olyan tapasztalatokba, területbe amit a hátam közepére sem kívánok? Elismerem, hogy jó az újdonság és fejlődés, de NAGYON? vagy ÁLLANDÓAN? Nem lehetne már egy kicsi nyugi? Ez az érzés tud ijesztő, pánikszerű is lenni (mint amikor a derekadon csurog a veríték...), hosszabb idejű fennállása, elhúzódása szorongást is okozhat.
Túl a fejlődési zónán ott az ún. Pánik zóna, ahol a helyzet követelte fejlődés iránya, mennyisége már sok(K). Ismerős?
Jó, ha
ismered a zónáid határát,
tudod, hogy melyik területen mennyit szeretsz, tudsz lenni,
felismered, hogy "épp hol vagy", amit érzel, tapasztalasz mit jelent.
Megérdemled a nyugit, a fejlődést, az élményeket.
