A neten, Facebookon folyamatosan „masszíroznak” bennünket azzal, hogy komfortzónában lenni ciki, mivel az ÉLET azon kívül zajlik.
Ha bosszant ez a hozzáállás, vagy ha a saját életeddel kapcsolatban dolgozik benned a változtatni akarás, illetve ha érzés szinten többet tapasztaltál már erről mint szeretnéd, akkor vizsgáljuk meg közösen ezt egy kicsit közelebbről.
1. Mi is az a komfortzóna? És mikor is vagyunk benne?
A szakirodalom szerint a komfortzóna nem más, mint a mi saját kényelmi zónánk, ahol otthonosan; megszokottan tevékenykedünk. Ismert és biztonságos: a megszokott lakás; bejáratott munkahely; az ismert környék. És minden, amit rutinból teszünk.
Ilyen formán, ha megvizsgáljuk a saját életünket, láthatjuk mely területek, feladatok tartoznak bele, és hogy kb. hol van a saját kényelmi zónánk határa.
2. A határon túl… fejlődés!
Tehát, ha a komfortzónámban ismert, rutinszerű feladatokkal tevékenykedem, akkor minden ami változás, tapasztalás, sőt fejlődés: ezen a kényelmi zóna határon kívül kell hogy essen. Oda ki kell lépnem, változtatnom kell. Vacak a munkám, ha nem jó valamely barátságom; soha nem jógáztam vagy mondjuk motoroztam és ezt, (vagy bármi mást) másképp, először kívánok megélni, akkor „Pá ismert világ!” „Helló új élmény!”.
Komfortzónán kívül tapasztalhatom meg az új élmények tanulását, amik változást hoznak az életembe. És ez jó!
- Kell bátorság ezekhez a lépésekhez? Kell bizony!
- Készen állunk rá? Gyakorta nem!
- Kéne? Néha jót tesz!
3. A határon túl… Erre szorongás!
Jó, de mi van, ha olyan élményt „kell megtapasztalnom”, amit én NEM AKAROK? Az élet (család, munka, stb.) kilökdös olyan tapasztalatokba, területbe amit a hátam közepére sem kívánok? Elismerem, hogy újdonság és fejlődés, de ÁLLANDÓAN? Nem lehetne már egy kicsi nyugi?
Máris megtaláltuk a saját diszkomfort zónánkat, ahol a helyzet követelte fejlődés iránya, mennyisége már sok(K). Ismerős?