Vannak dolgok, álmok, amiket el szeretnénk érni az életben, de valamiért bele sem fogunk. Pedig, valami legbelül, mélyen, vonz arra, de nem merünk beleállni.
Mi a TE legbelsőbb vágyad? És mi az oka, hogy még nem érted el?
Munkám során rengeteg emberrel találkozom, beszélek. Életszakaszuk adott pontján küzdenek a legkülönfélébb problémákkal, érzelmekkel, félelmekkel és vágyakkal.
Vannak, akiknek kapcsolati problémáik vannak, másoknak a pénz jelent gondot, egy csomóan szorongással küszködnek (és sorolhatnám). De a legtöbb embernél a fő ok nem a kapcsolatra, a pénzre, a bizalomra, vagy más problémára vezethető vissza…
Ha a technikai oldalát nézzük, nem bonyolult elindítani egy vállalkozást, megpályázni egy állást, vagy egy másik városba költözni. De kezelni a félelmet, a mérgező szokásaidat, vagy az eltúlzó hiedelmedet arról, hogy mások mit gondolnak rólad miközben ez csinálod? Na, az sokkal bonyolultabb.
Ha az életed egy területén „nehézséged” van, az sosem jelent elszigetelt problémát. Az olyan viselkedések és gondolatok, amelyek szabotálják az életünk egyik területét, az élet más területein is elakadásokat fognak okozni, ún. mintázatokban jelennek meg. Az öltözködési szokásod (amit úgy is hívjuk: stílus) szintén egy döntési mintázatban mutatkozik meg, olyan mintázatként írható le mondjuk a párválasztás, a „főnök választás”, a baráti kör kialakítása, vagy az, ahogy önmagunkról gondolkodunk.
A legtöbben, amikor az életük legnagyobb lehetőségével találkoznak, „lefossák a bokájukat” (bocs, ha vizuális vagy), és számos stratégiát vetnek be, hogy elkerüljék az álmaink eléréséhez szükséges fájdalmat és nyomást.
Az alábbiakban a 10 leggyakoribb vonakodási stratégiát mutatom be. Kezdjük a sekélyesben és megyünk egyre mélyebbre. Olvasd és sírj.
1. NEM SIKERÜL, MERT NEM MERSZ KIÁLLNI A SORBÓL
Emerson azt írta: "A társadalom tagjai összeesküsznek a tagok önállósága ellen." Az emberek nem szeretik, ha a másik megváltozik, vagy valamit tesz, ami a többiek számára kellemetlen vagy bizonytalan.
A saját nagyságunk elérésére való törekvés fenyegető a körülöttünk lévők önelégültsége számára, ráirányítja a fényt az összezavarodott álmaikra és a meghiúsult lehetőségeikre. Sok esetben ezek az emberek rejtett agresszivitással lépnek fel, becsmérlőek, és megkérdőjelezik az eredményeinket, ami a legtöbb ember számára kezelhetetlen.
Sok sikeres embert ismerek, akik azért keményen megdolgoztak. Voltak ötleteik, amik szárnyaltak és egy csille pénzt hoztak, körbe utazták vele a világot. Más ötleteik pedig sikertelennek bizonyultak. De mindennek a nehézsége semmi volt a körülöttük élőkkel folytatott harchoz képest. Gyakran mondták nekik: "reálisnak" kell lennie és "normális munkát" kell vállalni.
Az élet egyszerű ténye: ha azt akarod, hogy valami hihetetlent tégy, elérd az álmod, akkor ki kell állni a sorból, el kell hagynod a kényelmest és merned kell vállalni, hogy különbözz a többi embertől. És igen, az emberek azt fogják gondolni, hogy furcsa, őrült, önző, arrogáns, felelőtlen, ellenszenves, hülye, tiszteletlen, kövér, bizonytalan, csúnya, sekélyes stb. vagy. A legtöbben el is fogják mondani neked. Ha gyengék az én-határaid, vagy nem hiszel a saját ötleteidben és vágyaidban, akkor nem fogsz túl messzire menni.
2. NEM SIKERÜL, MERT NEM VAGY ELÉG KITARTÓ
Karl Marlantes a vietnami háborúban szerzett tapasztalatai alapján írta és jelentette meg a Matterhorn c. könyvét 2009-ben.
A könyv nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, a New York Times azt írta róla, hogy "az egyik legmélyebb és pusztítóbb regény, amely a háborúból származhat."
Marlantes számára 35 évet (életének több mint felét) vett igénybe, hogy kiadja a könyvet. A kéziratot hat alkalommal írta újra miközben több kiadó utasított el.
Legtöbben feladják azt, ami, túl küzdelmes, vagy túl nehéz. A másik sikere, az csak egy mese a harcról és a kitartásról, melyet illik továbbadni (pont mit a Hófehérke story). De ne feledd: ami túl könnyű, az jellemzően éri meg az árát.
3. NEM SIKERÜL, MERT NINCS BENNED ELÉG ALÁZAT
Sokszor láttam már életemben, hogy néhány ember valamely szakmai területbe kezdett, megtett néhány szakmai lépcsőfokot, majd szakértőként kezdte el kezeltetni magát. Az anyukám mindig azt mondogatta: „Az üres kalász hordja fent a fejét, az a kalász, ami tele van, lehajlik. Az okos ember tudja, hogy mit nem tud.”
Figyeld meg azokat az embereket, akik folyamatosan „kukorékolnak”, nyomják, hogy mit tettek, hogy tették. Jellemzően ők eltúlozták sikereiket, miközben a legjobb esetben is csupán mérsékelten sikeresek: nincs rendszeres megbízásuk, vagy jó állásuk, kiegyensúlyozott életkörülményeik, néhányan még a szüleikkel éltek. Mégis osztják az észt bárkinek, aki meghallgatja őket.
Ellenben azok az emberek, akik ténylegesen, saját erőből lettek sikeresek (gazdagok), akik ténylegesen az iparáguk csúcsán vannak, gyakran ismerik el, hogy nem tudják mindenre a választ. Emberként jellemzően szerények, saját sikerüket csökkentik (vagy soha nem is említik), ehelyett rendszeresen rámutattak gyengeségeikre és arra, hogy hogyan, milyen irányba kell még fejlődniük.
Az egybeesés nem véletlen.
4. NEM SIKERÜL, MERT HIÁNYZIK A SZOROS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSA
Introvertált vagyok és egy kicsit kontroll-mániás (és cipő mániás). A bizonytalanság, vagy a megszállottság, vagy egyszerűen arrogancia? Nem tudom. Bajom van azzal, ha az emberek – szakmai meggyőzés ereje nélkül – befolyásolni szeretnék a munkámat.
Mindez kontra-produktív, tudom. Még sikeresebb lehetnék, ha kapcsolódni tudnék olyanokhoz, akik segíthetnek nekem. Na de holnaptól… :)
Tanulmányok bizonyítják, hogy az álláskeresők 66%-a – a korábbi a munkahelyén keresztül – ismer olyan embert, aki vállalkozóként/alkalmazottként átvenné őt.
De az ember magánéletét is tökreteszi az elszigeteltség. Sokszor nem függetlenséget hoz, hanem magányt és depressziót. Kutatások azt bizonyítják, hogy a rendszeres társadalmi kapcsolatok nélkül élő emberek annyira egészségtelenek, mint a dohányzók (Bocs bagósok).
5. NEM SIKERÜL, MERT INKÁBB VITÁBA SZÁLLSZ, DE A TANÁCSOKAT NEM FOGADOD MEG
Garantált jegy a szívásra, ha megpróbálsz okos lenni ahelyett, hogy jó lennél.
Nem kell energiát fektetni abba, hogy meggyőzz (akár engem, akár a környezeted), hogy hogy lehet, és hogy nem lehet csinálni valamit mindaddig, amíg nem csinálod. A parttalan vita maga a feladás, miközben győzködöd magad, hogy te keményen dolgozol, hogy elérd.
Ha valamit működik az a visszacsatolás: hozz eredményeket és visszajelzést – tanulj az eredményekből és a visszajelzésekből – majd próbálj valami újat.
Azok az emberek, akik süketek a visszajelzésre, soha nem fognak változtatni. Ha ezen múlik, soha nem fognak elérni igazán semmit sem.
Mindezzel nem azt mondom, hogy mindenkinek mindig tanácsot kell kérnie mindenkitől. Mindenkinek mindig el kell fogadnia a minden visszacsatolást, függetlenül attól, hogy releváns-e vagy sem. Azt mondom, hogy ne arra törekedj, hogy mindig neked legyen igazad. Ha csak igazad van, nincs semmid.
Azok, akik e probléma miatt szenvednek, nagyon intelligensek és rendkívül bizonytalanok. Ez egy rossz keverék: Az ember minél intelligensebb, annál inkább képes racionalizálni saját mentségét, és annál inkább elméjét használja védelemként, hogy megvédje törékeny egóját.
6. NEM SIKERÜL, MERT TÚLSÁGOSAN ZAVARODOTT VAGY
Facebook, Instagram, LinkedIn, Twitter, Viber, Messenger, hírcsatornák, e-mailek ellenőrzése, Facebook újra, vissza Insta, oh vicces képregény, post a Facebookon, új e-mailek ellenőrzése, Facebook üzenet, vicces macska képek, a Twitteren még több vicces macska kép, öblítse le és ismételd meg (egy átlag Z generációs ébrenléti életét írtam le).
De a figyelemelterelés zavara nemcsak a haszontalan közösségi média kölcsönhatásaira korlátozódik. Egy ismerősöm egy hónapra lemondott a sportról és a politikáról, pedig korábban mennyi mindent talált fontosnak és megvitathatónak benne. Ez alatt a hónap alatt úgy érezte, hogy mindaz, ami korábban meghatározta a mindennapjait értelmetlen zaj. Minden igyekszik tájékoztatni és befolyásolni bennünket az életben.
A gyerekeimmel láttam nem olyan rég a Jumanji – Vár a dzsungel c. filmet. Abban hangzik el az egyik szereplő szájából: „Mióta elvesztettem a telefonomat, azóta vannak gondolataim.” Hát hajrá…
7. NEM SIKERÜL, MERT NEM VÁLLALSZ FELELŐSSÉGET
Úgy is ismert, mint a „mindenre mentség” rendellenesség.
A problémáink megoldásához hatalomra van szükségünk. Nem lehet hatalmad az életedre, hacsak nem vállalod a felelősséget. Ezért ha nem vállalod a felelősséget, akkor nem is sikerülhet.
Tudom, látom, hogy könnyű kísértésbe esni, hogy hibáidat valamilyen külső tényezővel magyarázd, és ragaszkodsz ahhoz, hogy lehetetlen volt, éshogy nem a te hibád, nem lehetett semmit sem tenni.
Nem az én hibám, hogy elkéstem a munkámból…
Egy zebra elszabadult, az autópályán vágtázott, amíg el nem fogták. A forgalmat hosszú időre feltartotta.
A macska beszorult a WC-be és ki kellett szabadítani.
Annyira fáradt voltam, hogy elaludtam a kocsiban a munkába menet.
Kontaktlencse-folyadék helyett ragasztót cseppentettem a szemembe és elsősegélyben kellett részesíteni.
Úgy tudtam, hogy a Halloween munkaszüneti napnak számít.
A hálószoba mennyezete beázott és a szivárgó víz éppen az ébresztőórára folyt, amely emiatt tönkrement és nem csörgött reggel.
Elfelejtettem, hogy a cég elköltözött és a régi címre mentem dolgozni.
Beleragadt a fésű a hajamba és képtelen voltam kibontani.
Rémálmom volt az éjszaka és nem mertem elhagyni a házat.
Bocs, nem akartam olyan példát hozni, melyben bárki magára ismerhet, ezért a www.profession.hu a CarrerBuilder kutatására hivatkozva írtam le néhány vicces példát.
Na?
8. NEM SIKERÜL, MERT NEM HISZED, HOGY LEHETSÉGES
A Mátrix (az első rész) nagy film volt. Emlékszem az élményre, a mozira… Emlékszel arra a részre, amikor Morpheus az Orákulumhoz vezeti Neot? Neo bemegy, az Orákulum azt mondja: "Megkérnélek, hogy ülj le, de te jobban szeretnél állni. Ne aggódj a váza miatt." Neo meglepődve kérdezi "Milyen váza?" és megfordul, hogy lássa miről beszélhet, és ekkor lever egy vázát, ami a pulton van mellette. Neo bocsánatot kér, és az Orákulum emlékezteti őt, hogy semmi baj. Neo megkérdezi, hogy honnan tudta, amire az Orákulum így válaszol, "A fontosabb kérdés: összetört volna akkor is, ha én nem mondtam volna semmit?"
Az elme tudattalan meggyőződései meghatározzák az elvárást, az erőfeszítés mértékét, így a sikert is. Azok, akik túlbecsülik, hogy mire képesek, sokkal nagyobb valószínűséggel érik el azt, mint azok, akik pontosan tudják a választ. Mert ők nem is fognak próbálkozni.
Ha megpróbálsz tanulni a hibáidból, végül eljuthatsz a sikerhez.
9. NEM SIKERÜL, MERT FÉLSZ TÖRŐDNI BÁRMIVEL
Sokan válnak közömbössé. Nincs világos, igaz szenvedélyük. Nem hajlandóak befektetni magukba, vagy egy vállalkozásba. Sokan lemondanak mindenről. Mások pedig gyorsan elveszítik az érdeklődésüket. Megint mások pedig nem is rendelkeznek a lehetőséggel, hogy bármibe belekezdhessenek.
A krónikus közömbösség egy titokzatos védelmi mechanizmus. Aláássa az irányítást és a motivációt. A tudatos félelemmel lehet mit kezdeni, de a közömbösség olyan gát, ami megakadályozza, hogy az ember befektessen magába, az életébe. El sem indul, kudarcban él, amellyel sok gondot okoz magának. Ebből kilábalás csak a tudatos szembenézéssel lehetséges: kell az önértékelés, a kompetencia vizsgálat, a méltóság, a felelősség, a szeretet.
Tapasztalatom szerint a közömbösség tünet. Az ember a közömbösséget mindaddig nem tudja legyőzni, amíg az azt kiváltó érzelmi gátat meg nem szünteti az ember.
10. NEM SIKERÜL, MERT MÉLYEN, NEM HISZED, HOGY MEGÉRDEMLED, AMIT AKARSZ
A fenti felsorolt 9 pont többsége (vagy akár az összes) mögött ez áll: nem hiszed, hogy nem megérdemled, amit akarsz.
Mi az oka? A nem feldolgozott, temérdek eltemetett hiedelem és érzelem. Ez lehet rossz neveltetés, vagy a szüleink, a tanáraik lekicsinylő néhány mondata (nekünk semmit sem fog sikerülni) büntetése, vagy a tapasztalás, hogy a társaink okosabbak, szebbek, jobbak. Bármi is történt, bennünk megficcent valami. És kényelmetlenül érezzük magunkat, ha valamit elértünk.
Tényleg nem érdemled meg, hogy jobb életed legyen?
Szerintem megérdemled.
Kezd el még ma.