(Átlag)emberekkel (ha van olyan egyáltalán) és vezetőkkel együttdolgozva gyakran tapasztalom, hogy dönteni nehéz! A döntés felelőssége és következményei sokszor nyomasztóak. Pedig minden nap te is döntések sorozatát hozod meg. Döntesz, hogy mikor kelsz, mit reggelizel, milyen ruhát veszel fel… Ezeket hosszan sorolhatnám.
Azt mondod, ezek nem is igazi döntések? Hát, szerintem azok!
Mihelyst úgy döntesz, hogy nem kelsz fel és nem mész be (ma, vagy soha többé) pl. dolgozni, bizton állíthatom, gyökeresen változik meg az eddigi megszokott életed.
Milyen egy nagy döntés és mitől az? Sőt hogyan kell meghozni?
A csavar mindig itt van!
Szóval nézzük mi az az 5 terület, aminek mérlegelése nélkül nem lehet jó döntést hozni:
1. A DOLGOK ÉRTÉKE ÉS ÁRA
Nem mondok nagy dolgot: akkor vagy döntési helyzetben, ha valamely (szűkítsük) „cselekedetednek” többféle következménye lehet (ld. megyek ma dolgozni, vagy nem). Naggyá akkor tud válni egy döntés, ha az változást generál az életedben és ebben a változásban (remélhetőleg) benne van a fejlődés potenciálja is (hacsak el nem ficcen valami.)
Minden nagy döntés a várható eredmények, dolgok mérési értékekről szól. Minden lehetséges eredménynek van pénzügyi, érzelmi, társadalmi és szellemi értéke.
Döntésünk során ezek értékeit kell mérlegelnünk mind rövid, mind pedig hosszú távon. Ezen értékek súlyozása hihetetlenül nehéz, melynek egyik oka, hogy nem látjuk tisztán (csak valószínűsítjük) a dolgok kimenetelét, várható tényleges értékét.
Mindenkiben működik egy ún. „alapértelmezett” döntéshozatali séma. Saját sémáink egységesek, ránk jellemző, megmutatja, hogy MI hogy szoktunk dönteni. Az emberek döntéseiben azonban van néhány közös általános szabály, melyekhez mindannyian igazodunk.
Általános szabályként elmondható, hogy
mindannyian (na jó, a legtöbben) az érzelmeinkkel „látunk” (azaz erős radarral vizsgáljuk a dolgok érzelmi értékét): döntéshozatal során erősen.
elfogultak vagyunk a rövid távú jutalmak és magas érzelmi értékkel bíró eredmények irányába.
emellett sokat számítanak nekünk saját hiedelmeink: előre megítéljük azokat a helyzeteket, tényezőket, melyek a már meglévő hiedelminket erősítik, vagy éppen cáfolják meg.
életünk fontos szereplője önmagunk, így önbecsülésünk fontos szerepet játszik döntéshozatalunk során: jellemzően mindazt elutasítjuk, ami csorbíthatja hírnevünket, kedvezőtlen fényben tüntet fel minket, ezért nagyobb (pénzügyi, szellemi) árat is hajlandóak vagyunk megadni ennek elkerüléséért (ennek egyik tipikus példája korábbi (elkötelezett) döntésünk feladása, vagy pl. hihetetlenül fájdalmas számunkra az, hogy lemondjunk arról, amiért sokáig dolgoztunk, vagy hogy szembenézzünk azzal, hogy évek óta tévedünk).
aggodalmaink és félelmünk szemüvegén át rosszabbul látjuk a dolgok hosszú távú (pozitív és negatív) eredményeit.
Tény, hogy mindannyian és sokszor tévedünk, melynek legfőbb oka az értékbecslésünk hibás mechanizmusa. Mindez így lesz mindaddig, amíg nem leszünk őszintébbek önmagunkkal abban, hogy mennyire gyakran hibázunk döntéseinkben, mennyire nem megy jól nekünk a döntés.
A felismerés hiánya kell, hogy sarkalljon téged is arra, hogy figyelj és elsajátítsd a jobb értékbecslés tudományát, mert az „alapértelmezett” döntéshozatal arra ösztönöz téged (mindannyiunat), hogy elkerüld a rövid távú kudarcokat, még akkor is, ha ez hosszú távú sikerek elmaradását jelenti.
Az igazi döntés, a nagy döntés az, ha vállalod azokat a rövid távú kudarcokat, amelyek lehetővé teszik, a hatalmas hosszú távú sikereket számodra.
A legtöbb ember rosszul hoz döntést. És mivel az emberek rosszak ebben, ez az a lehetőség, ahol a legtöbb a lehetőség...
2. GYAKRAN TÉVESZTÜNK CÉLT
Hányszor hallhattuk a történeteket, hogy ennek vagy annak a cégvezetőnek milyen sok sikertelen próbálkozása, vállalkozás volt, mielőtt nagyszerű lett. Az a leckét tudjuk, a kitartás és a kemény munka a rendkívüli siker kulcsa. Biztosan. Vagy ki tudja….
Ha megnézel egy sor igazán sikeres vállalkozást (Amazon, Microsoft, stb. és direkt nem mondok magyart) mindez nehezen elképzelhető, hiszen nem könnyű folyamatként gondolni rá. Ránézve nem azt mérlegelem, hogy mennyi sikertelen, hibás üzleti ötleten verekedték végig magukat, hányszor buktak „kicsit”, míg a végén nyertek óriásit. Hanem azt mondom, Wow...
Keretezzük át, ok?
Tegyük fel, adok neked 2 dobókockát. Ha duplát dobsz, adok neked egy millát, de addig minden dobásodért te fizetsz nekem 50.000 forintot.
Hányszor dobnál?
Ha nem vagy rossz a matekból, akkor tudhatod, hogy rendesen csengetned kell nekem egy darabig a lehetőségét, hogy dobhass, hogy versenyben maradj.
A legtöbb ember úgy vizsgálja meg az egyes döntéseit, mint egy-egy kockadobást. Nem is gondolják végig, hogy az életünk ennek a kockajátéknak véget nem érő sorozata, ahol az nyerhet igazán, aki sok dobást hajlandó megfinanszírozni (és esetleg veszíteni) a hosszú távú és nagy győzelem érdekében.
Igen, el fogsz veszíteni nem egy csomó kockajátékot (és pénzt), de ha nyersz, a nyereményed messze felül fogja múlni a befektetett veszteségeidet. Érdemes belevágni?
A hosszú távú eredmények eléréséhez ezt a „kockázatos” viselkedést szükséges alkalmaznunk az élet több területén is:
Olvass! Vásárolj, kölcsönözz vagy tölts le egy csomó nehéz olvasmányt! Számíthatsz arra, hogy a legtöbbje nem lesz hasznos vagy érthető a számodra, de hidd el, olyat is fogsz találni, ami megváltoztatja az életedet.
Mondj igent minden meghívásra. Lehet, hogy az események/emberek többsége unalmas lesz, de na bumm, hát akkor majd korábban hazaindulsz.
De hidd el, időnként fontos és érdekes emberekkel fogsz találkozni.Légy céltudatos és merész a társkeresésben is! Ismerkedés során jelzed pontosan, hogy (belül) ki vagy és mit akarsz. A lehetséges társak túlnyomó többsége nem lesz veled kompatibilis, mégis így hamarabb és pontosabban fogsz rátalálni a másik feledre.
Vezess be innovatív ötleteket a vállalkozásodban, vagy javasolj a munkahelyeden. 90%-uk sikertelen lesz, de ha valamelyikük beválik, az hatalmas lendületet jelent a vállalkozásodnak, karrierednek.
Fejleszd a gyereke(i)det! Főként korai életkorban ez nem egyszerű, sőt elhúzódó és tetemes befektetést jelent. De hidd el, hatalmas előnyt adsz neki az életben.
Ha pusztán az azonnali eredmény alapján döntesz, levághatod magad az életed legnagyobb lehetőségeitől és előnyeitől. Ne hagyd, hogy a jelen pillanat, a rövidtávú, (sokszor bosszantó) érzelmei megakadályozzanak a jó döntések meghozatalában.
3. ÉRZELMEINK KEZELÉSE
Nézz körbe a kutyatulajdonos ismerőseid között. Mit gondolsz róluk?
Nem tudom, hogy te hogy vagy veled, de nagyon sok kutyás ismerőssel rendelkezve állíthatom, hogy a kutyák és tulajdonosaik több területen mutatnak hasonlóságot.
Az idővel kialakuló külső hasonlóság egy dolog, ami engem foglalkoztat, az sokkal inkább a kutya viselkedésében tetten érhető. Gyakran látom, hogy a kutya fegyelmezettségi szintje a tulajdonos érzelmi érettségében és önfegyelmében tükröződik. Ott ahol gáz van, a kutya mindent szétcincál (a cipőktől a kanapén át a virágokig) és mondjuk ki: kezelhetetlen.
Azt gondolom, hogy ez azért van, mert ezeknek az embereknek a kutyáikkal való kapcsolatunk tisztán érzelmi. Aki nem tud megbirkózni saját érzelmeivel, az a kutyáját sem fogja tudni kezelni.
Aki saját maga számára sem tud NEM-et mondani, az a kutyáját sem fogja tudni optimális szabályok és keretek között tartani, annak nem való a kutya. Ha mégis bevállalja, akkor hosszabb szőrű udvari kutyát válaszon, (így az csak a kertet amortizálhatja le, nem a lakást) és ne panaszkodjon.
Döntéseinket meghatározó érzelmeink egy része olyan, mint az a kutya, ami csak játszani, enni és aludni akar minden jövőbeli következmény nélkül. Ezzel a kombinációval kevés átgondolt és optimális döntés hozható. Kontrollt kell és fegyelem!
Ne érts félre, az érzelmeink fontosak, általa kapcsolódunk, szeretünk, bajban erőt ad a szembeszálláshoz, vagy a menekülésez, de egyben nagyon ostobák is tudunk lenni tőlük. Elborítanak, és nem gondolunk a következményekre, nem veszünk figyelembe egy csomó fontos tényezőt a döntés során.
Az érzelmek nagyszerűek ahhoz, hogy szenvedéllyel éljünk meg dolgokat, szeressünk, küzdjünk, pihenjünk, de az érzelmeinket korlátozni is szükséges, nem irányíthatnak, dönthetnek mindenről.
A mi munkánk, hogy érzelmeinknek – azaz azok kutya tulajdonosának – kontextust és irány szabjunk, hogy jól működjenek.
Mindenkinek önmagának kell megtanulnia azt, hogy helyes irányokat, szokásokat alakítson ki, fogadjon el és jobb döntéseket hozzon. Ennek legpragmatikusabb módja a(z ön)jutalom és (ön)büntetés megfelelő kombinációja.
Szeresd magad, fogadd el az érzelmeidet, de ha kell fegyelmezd is, és ha „jól viselkedik” akkor kényeztesd.
4. ÉLETÜNK OPTIMALIZÁLÁSA
A döntések meghozatalakor a rendelkezésre álló lehetőségeinket vesszük figyelembe, azokat mérlegeljük.
Elképzeljük az egyik döntés szerinti jövőnket, hozzárendeljük a jellemzőket, nehézségeket, következményeket, majd megpróbálunk beleérezni, hogy mennyire bánnánk, ha nem lenne a miénk ez a szimulált jövőbeli állapotot.
Ezt követően egy másik döntési lehetőséggel számolva gondoljuk végig ugyan ezt és hasonlítjuk össze a két szimulált jövőbeli állapotot.
Ha a legpontosabb és legteljesebb információk állnak a rendelkezésünkre ez a képességünk zseniális és hihetetlenül hasznos.
A legtöbben félünk attól, hogy valami történik, valami félre megy a folyamatban. Azonban ha a félre sikerült eredmény során sincs bennünk megbánás, hogy azon az úton indultunk el, akkor az egy olyan folyamat, amit folytatnunk kell.
Sokan vágyunk a hatalmas sikerre. Ha az út folyamán még nem érkezett el az igazi áttörés, a csúcssiker, de nincs bennünk megbánás, akkor jó úton haladunk, akkor valószínűleg minden meghozott áldozatot megért a döntésünk.
Egy csomó embert ismerek – köztük önmagamat is ide számolom -, aki nagyléptékű, sorsfordító döntés(eke)t hozott meg a legkisebb megbánás nélkül. Ezeket a döntéseket mindannyian a legjobb döntésnek tekintjük, melyet valaha hoztunk.
Ahelyett, hogy döntéseidet a siker/kudarc, vagy a boldogság/fájdalom ellentétei határoznák meg, vedd inkább figyelembe – mint fő szempontot – a megbánás elkerülését.
5. LE KELL ÍRNI
A legjobb módja annak, hogy a döntéshozatalt megelőzően vagy annak során az ember rendezze érzelmeit az, ha leírja! (Nahát ilyet olvasni egy pszichológus oldalán… Nem, nem, inkább kérj időpontot :))
A dolgok leírása egyszerű, de hatékony módja annak, hogy tisztázd mindazt, ami a fejedben kavarog. Az írás arra kényszerít, hogy rendszerbe rakd gondolataidat, és fejleszd a dolgokról való strukturált gondolkodásod:
a homályos érzések strukturálódnak és mérhetővé válnak (a dolgok pénzügyi, érzelmi, társadalmi, szellemi értéke láthatóvá válik),
az önellentmondások letisztulnak,
a leírtak újraolvasása feltárja a logikai láncot (vagy annak hiányát),
olyan új perspektívákat tárhat fel, amelyeket az ember korábban nem vett figyelembe.
Van néhány konkrétum, amire mindenképp fókuszálj:
Milyen költségekkel és eredményekkel lehet számolnod?
Készíts egy régimódi költség-haszon elemzést a döntési lehetőségekről. Ne csupán a klasszikus felmerülő kiadásokat és várható jövedelmet, hanem pozitív és negatív érveket is sorakoztasd fel úgy, hogy mindezt rövid és hosszú távú időkeretbe is tedd bele.Mi az érték, a motiváció a döntés mögött?
Minden döntésünk mögött (legyen kicsi vagy nagy) valamilyen szándék áll, ami motivál minket. Néha ez nagyon egyszerű (éhségünk és a pizza rendelés összefüggése), de többségében jóval összetettebb. Akkor van probléma, ha a szándékaink még saját magunk számára sem teljesen világosak és/vagy ellentétesek az alapvető értékeinkkel.
Csakhogy karrier témánál maradjunk, azért próbálsz vállalkozást indítani, mert élvezed a kihívásokat és az abból adódó élethelyzeteket, vagy azért mert féltékenyek vagy a barátaidra, akiknek sikeres üzletük van?
A helyes döntéshez tudnod kell, hogy belső motivációid összhangban állnak-e azzal, ami igazán lenni akarsz!
És ha azt kérdezed magadtól: „A franc, soha nem gondolkodtam még azon, hogy mi/ki is akarok lenni! Mit kell tennem?”
Erre két megoldás lehetséges. Vagy vegyél ki egy új papírt és kezdje el írni, vagy tényleg itt az ideje, hogy felhívj.