Rövid idő alatt nagyon változott a munkaerő-piac. Nem volt olyan régen - közel 5 éve - egy kereskedelmi területre irányuló állás-ajánlatra napi 75-100 életrajz érkezett, a mai statisztika napi 2, azaz kettő darab életrajz. A munkavállalói oldal számára sokkal kisebb a verseny, ma már sokkal inkább a cégek azok, akik versenybe szállnak egy-egy jó munkavállalóért.
Ezen bevezetéssel még véletlenül sem kívánom azt mondani, hogy lazázd el a dolgot, nem kell erőt, energiát abba fektetned, hogy az jó legyen a pályázati anyagod. Sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy már nem lehetetlenség „megszerezni” egy jó állást, nem támasztanak irreális elvárásokat az álláskeresővel szemben. 

Munkaerő-piacon töltött sok-sok éves tapasztalatom során talán kétszer hallottam azt munkáltatói, HR oldalról: „Ez igen, nagyon jó ez az önéletrajz!” Elégedetlenséget, kritikát, sőt szitkozódást azok tartalma, minősége miatt viszont nagyon-nagyon gyakran.  
Nézzük meg, hogy lehet elkerülni az elégedetlen, kritikus megnyilvánulást, sőt eljutni az elismerő mosolyig. 

Az önéletrajz egy reklám anyag, melyben a leendő munkáltató számára mutatjuk be magunkat, mindazt, amihez értünk, amit tudunk, és ami hasznos lehet a munkáltató számára is. Ahogy egy reklám, úgy az önéletrajz is célirányos, a célszemély – jelen esetben a kiválasztott munkáltató – megszólítására, figyelme felkeltésére irányul (ahogy a mosópor reklámja azokat a nőket célozza meg, akik rendszeresen mosnak, stb.).