Amikor a figyelemelterelés már nem tud teljesen eltakarni mindent, megjelennek azok az érzések, amelyeket addig kerülni próbáltál. Ez az önismeret második szintje: találkozás azzal, mi zajlik benned valójában.
Miért ilyen kényelmetlen ez a szint?
Azért, mert itt már nem elég okos magyarázatokat gyártani. Az érzések nem mindig logikusak, nem mindig szépek, és sokszor olyan belső tartalmakat hoznak felszínre, amelyeket hosszú ideje próbáltál távol tartani.
Mit tanítanak az érzelmek?
Nem azt, hogy minden egyes belső impulzusodnak igazat kell adni, hanem azt, hogy érdemes észrevenni, mi történik benned. A szomorúság, a harag, a szégyen vagy a félelem sokszor fontos információt hordoz.
Milyen csapdák vannak itt?
- visszamenekülés a figyelemelterelésbe,
- az érzelmek túlmagyarázása és végtelen elemzése,
- az a hit, hogy csak akkor vagy rendben, ha mindig „jól” érzel.
Hogyan lehet továbbmenni?
Az érzelmek felismerése után a következő lépés az, hogy őszintébben lásd a saját működésedet is. Ehhez kapcsolódik az önismeret 3. része, és ha ezt nem könnyű egyedül tartani, a személyes munka is kapaszkodót adhat.