Sokszor pontosan tudjuk, hogy változtatni szeretnénk, mégsem történik valódi elmozdulás. Ilyenkor a probléma ritkán az információhiány: inkább azok a belső minták akadályoznak, amelyek újra és újra visszahúznak a megszokott működéshez.
Mi áll leggyakrabban a háttérben?
Az elindulást sokszor nem a cél homálya, hanem a következményektől való félelem blokkolja. Mit szólnak mások, mi lesz, ha hibázol, mi történik, ha már nem tudsz visszalépni? Ezek a kérdések könnyen túlhangosodnak.
Gyakori belső akadályok
- a kudarctól vagy megszégyenüléstől való félelem,
- a túlzott megfelelési igény,
- az önbizalomhiány és a halogatás összekapcsolódása,
- az a hit, hogy csak akkor szabad indulni, ha már minden tökéletes.
Miért nem oldja meg ezt pusztán a motiváció?
Azért, mert a változás nem lelkesedésből, hanem tartósabb belső rendeződésből indul. Ha a mélyebb félelmek, hiedelmek és önképi torzítások érintetlenek maradnak, akkor a lendület gyorsan kifullad.
Merre érdemes továbbmenni?
Érdemes nem azt kérdezni, hogy „miért vagyok ilyen”, hanem azt, hogy milyen belső minta ismétli most önmagát. Ebben segíthet a személyes konzultáció, és kapcsolódó olvasmány lehet az önbizalomhiányról és a imposztor szindrómáról szóló cikk is.