Elveszettnek lenni, nem csak a világgá ment kamaszokat jellemzi. 
Tapasztalataim szerint emberek otthonnal, családdal, munkával – azaz látszólag kialakult és szép élettel – is lehetnek elveszettek, bizonytalanok vagy akár boldogtalanok.

Nem tudom melyik rosszabb, ha az ember nem tudja mit akar, vagy az ha, nem meri meghozni azt a kritikus, húsba vágó döntést. 

(Átlag)emberekkel (ha van olyan egyáltalán) és vezetőkkel együttdolgozva gyakran tapasztalom, hogy dönteni nehéz! A döntés felelőssége és következményei sokszor nyomasztóak. Pedig minden nap te is döntések sorozatát hozod meg. Döntesz, hogy mikor kelsz, mit reggelizel, milyen ruhát veszel fel… Ezeket hosszan sorolhatnám.

Azt mondod, ezek nem is igazi döntések? Hát, szerintem azok!
Mihelyst úgy döntesz, hogy nem kelsz fel és nem mész be (ma, vagy soha többé) pl. dolgozni, bizton állíthatom, gyökeresen változik meg az eddigi megszokott életed.

A neten, Facebookon folyamatosan „masszíroznak” bennünket azzal, hogy komfortzónában lenni ciki, mivel az ÉLET azon kívül zajlik. 
Ha bosszant ez a hozzáállás, vagy ha a saját életeddel kapcsolatban dolgozik benned a változtatni akarás, illetve ha érzés szinten többet tapasztaltál már erről mint szeretnéd, akkor vizsgáljuk meg közösen ezt egy kicsit közelebbről.

Avagy az erőfeszítés és a jutalom összefüggései

A legtöbb ember azt feltételezi, hogy az eredmény és az erőfeszítés között a kapcsolat egy az egy. Azt gondolják, hogy kétszer annyi munka után, kétszer annyi jutalom jár nekik. 

Elveszettnek lenni, nem csak a világgá ment kamaszokat jellemzi. 
Tapasztalataim szerint emberek otthonnal, családdal, munkával – azaz látszólag kialakult és szép élettel – is lehetnek elveszettek, bizonytalanok vagy akár boldogtalanok.

Nem tudom melyik rosszabb, ha az ember nem tudja mit akar, vagy az ha, nem meri meghozni azt a kritikus, húsba vágó döntést. 

Ideális esetben egy döntési, változtatási folyamata a következő módon zajlik le:
• Megjelenik a hiány. Ez érzésben, tényben realizálódik benned.
• A hiány tudatosul, szembesülsz vele, szükségletté alakul át.
• A hiányérzet fokozatosan erősödik, érzéssel, érzelemmel töltődik meg, vágyakozássá alakul át.
• (Elfojtás hiányában) ez a vágyakozás okozta hajtóerő addig feszít, míg elhatározásba nem csap át, és célkitűzéssé nem alakul át.
• A célhoz utak, lehetőségek és akadályok társulnak, melyeket (jobb esetben) végiggondolsz, kidolgozol és mérlegelsz.
• (Még mindig jobb esetben) a mérlegelést követően és nem ötletszerűen hozol döntést.
• A magad számára kijelölt úton – újratervezésekkel – mész végig: de ez már maga a megvalósítás. 

Az ideális eset azonban ritka… 

A legtöbb emberben ott a hiány, az elégedetlenség érzése, azonban nem is hajlandó tudomásul venni ezt.
Nem tudni mit szeretnél, az olyan, mintha tanácstalanul állnál a kereszteződésben. Ott akár 4 irányba is elindulhatsz (három ismeretlenbe, vagy akár a járt úton visszafelé), bizonytalan vagy magadban és talán mindenben. Azon morfondírozol hogy merre menj, de közben abban sem vagy biztos, hogy jó városban vagy-e. Keresed a fogózókat, a biztos pontokat magadban, a világban és közben – mint egy kavicsa a cipőben - folyamatosan érzed a kellemetlen, kiállhatatlan érzést, mint hiányt a lelkedben.
Próbálod definiálni, hogy mi a baj, de nem tudod „elkapni”, nem tud megfogalmazódni, tudatosodni igazán azt. Belefásulsz a helyzetbe, kishitűen úgy gondolod, hogy – bármi is hiányzik – nem érheted el, önértékelésed szintje már abban is megakadályoz, hogy szükségletként definiáld magában ezeket az érzéseket. 

Előrébb van az ember, ha már meg tudja fogalmazni, mi hiányzik, mi az, amit szeretne. Ha ebben a cipőben jársz tudhatod, hogy ilyen esetben is tudunk önmagunk ellensége lenni. 
A legfőbb gátat a vágyak elfojtása jelenti. Mint egy álomkép lebeg a szemed előtt a vágy. Jobb napokon elábrándozol róla és elképzeled, hogy elérted, a tiéd. A pillanatnyi képek megadják az elégedettség érzésének gyenge mását, egy picit csillapítják a hiányt. Rosszabb napokon nem is gondolsz rá, csak futod a kötelező köröket, mint a mókus, hajtod a kerekét. Hiába van meg mit szeretnél, nem látod az utat, valami kardinális (elhatározás, bátorság, kapcsolat, pénz) hiányzik az átbillenéshez, a továbblépéshez. Eközben a munkaviszony ketyeg, a gyerekek nőnek, az idő megy megállíthatatlanul és te csak vársz. Ezt nem élvezed, az nem a tiéd. 

Bármely döntésünk egy irány meghatározása, elköteleződés, valami vállalása, de egyben a további lehetőségről való lemondást is jelenti. 
Azok számára, akik egy döntést nehezen, vagy nem tudnak meghozni minden döntési helyzet maga a kín. A döntésképtelenség olyan, mint a helyben járás, saját bizonytalanságunk okozza. A döntési bizonytalanságban szenvedők számára a döntés nem öröm és elköteleződés egy új irány felé, hanem minden esetben lemondás, egy apró pici halál. 
Minden döntésünk, elkötelezettségünk a további lehetőségek rovására tesszük meg. Nem tudjuk megélni az összes alternatívát, kiélvezni mindegyik előnyét, megtapasztalni hátrányait és utólag (helyes) döntést hozni. Félünk a rossz döntéstől, önmagunk különlegességébe vetett hitünk rendülhet meg egy nem kielégítő döntés miatt. Inkább lemondok minden lehetséges alternatíváról, itt a változtatás legnagyobb gátja a félelem.

A nem döntés mellett az ötletszerű, nem végiggondolt, kapkodó döntések legalább akkora kárt tudnak okozni. 
Minden célhoz utak, lehetőségek és akadályok társulnak. Ha végiggondolatlanul, mérlegelés hiányában, kapkodva ugrasz be és ki egy-egy szituációba, annak kimenetele a legtöbb esetben kétséges.

Ha meg akarod találni saját magad, a saját helyed az életedben, akkor szánnod kell időt arra, hogy megfelelő módon vidd keresztül életedben a hiány kialakulástól a célod eléréséig. 

 Tovább

Én ne ismerém saját magam? Tisztában vagyok értékeimmel, döntéseimmel, én aztán tyű. Ja, hogy miért is stresszelek hülyeségeken? Hogy miért is csinálok marhaságot néha? Hát, ööö. 

Te mindent kontrollálsz? Mert én tutira nem!

Voltál már úgy, hogy kvázi ismeretlenként kerültél be egy társaságba? Vártál az egy-két ismerős emberre kezedben pohárral (abba kapaszkodva), gyomrodban görccsel? Feszülten figyelve az általad ismeretlen embereket, a lazaságukat, a könnyed társalgásukat? Megvan az érzés?

A Navy SEAL kiképzés során vagy egy feladat, melyet „fullasztásnak” neveznek. A résztvevő két kezét (a háta mögött) és lábát összekötik és egy majdnem 3 méter (9 láb) mély medencébe dobják. Egyetlen feladat van: 5 percen keresztül életben maradni. 

Te mit csinálnál egy ilyen helyzetben? 

Úgy érzed, hogy jó a munkád, szakmailag a helyeden vagy, de a főnököd nehéz, sőt mérgező ember? Reggelente rosszkedvvel indulsz munkába és napközben is azon agyalsz, hogyan lehet elviselni, sőt kezelni őt? Arról nem is beszélve, hogy lehetne boldognak lenni egy ilyen helyzetben! 

Az ideális munkahely megtalálásához fontos átgondolnod, hogy te milyen ember vagy, igazán hol éreznéd jól magad. Íme néhány támpont ahhoz, hogy megtaláld a hozzád legközelebb álló szervezetet, szervezeti kultúrát.

Előfordult már veled, hogy kiakadtál rendesen. Hogy tomboltál, és amikor megkérdezték tőled: „Mi a baj?”, te üvöltöttél: „Semmi! Nincs semmi bajom! Hagyj békén!”