Igény az önismeretre

Találatok: 196

Én ne ismerém saját magam? Tisztában vagyok értékeimmel, döntéseimmel, én aztán tyű. Ja, hogy miért is stresszelek hülyeségeken? Hogy miért is csinálok marhaságot néha? Hát, ööö. 

Te mindent kontrollálsz? Mert én tutira nem!

Tény, hogy gondolataink és cselekedeteink egy részét „robotpilóta módban” nyomjuk. Ez nem feltétlenül rossz dolog (ezért csináljuk). Csomó szokást, rutint alakítunk ki azért, hogy az ismétlődő, minket érő impulzusokra adott reakcióinkat ne bonyolítsuk túl. Így nem kell megállnunk és gondolnunk minden alkalommal, amikor elindítunk az autót, vagy kinyitjuk az ásványvizes palackot, vagy csinálunk valami rutinszerűt.

A probléma akkor kezdődik, amikor olyan sokáig vagyunk robotpilóta üzemmódban, hogy meg is feledkezünk róla. És ekkor jön el a pillanat, hogy nem figyelünk magunkra, saját szokásainkra, rutinjainkra, impulzusokra adott reakcióinkra. És figyelem! Akkor már nem mi irányítunk, az üzemmód működik, a tevékenység húz be minket, azaz tulajdonképpen azok irányítanak bennünket.

Akkor állíthatod, hogy rendelkezel önismerettel, ha látod bizonyos dolgok és saját cselekedeteid között az összefüggéseket. Ha látod az összefüggést aközött, hogy az apád/gyereked/tesód/haverod felhív és pénzt kér, te pedig aznap túl sok pálinkát fogyasztasz. Látod, és felismered, hogy ez az egybeesés nem véletlen. 

Ha még nincs igazi rálátásod saját magadra, akkor (robotpilótában) csak odanyúlsz a palackhoz és vissza sem nézel. 

Légy őszinte magadhoz: Hogy jobb neked? Ha megküzdesz az összefüggésekkel és rálátásod lesz, hogy mit miért csinálsz, vagy inkább csak igyunk? 

Az önismeret 3 szintjét itt találod: