Ismeretlenek között az élet

Találatok: 543

Voltál már úgy, hogy kvázi ismeretlenként kerültél be egy társaságba? Vártál az egy-két ismerős emberre kezedben pohárral (abba kapaszkodva), gyomrodban görccsel? Feszülten figyelve az általad ismeretlen embereket, a lazaságukat, a könnyed társalgásukat? Megvan az érzés?

Tőled és nyilván a társaság tagjaitól is függ, hogy a történet egy rossz tapasztalattal (és esetleg több pohár ital elfogyasztásával), vagy ismeretségek kötésével, barátságok alakulásával zárult le. 

Az ember társas lény, mondják és kutatásokkal bizonyították, hogy az egyén milyen nehezen viseli, milyen romboló a személyiségére a magány, a többi embertől történő „elzárás”. 
És tényleg, vágyunk emberek közé. Vágyunk igaz barátságokat kötni, boldogan apróságokon nevetni úgy, hogy a könnyünk kicsordul. Vágyunk szerelemre, megbecsülésre, önfeledt boldog pillanatokra a társsal, akivel egymásnak jelentjük a világot. Vágyunk kéz a kézben sétálni és gyermeki lelkülettel vele öregedni meg. 

Akárkit kérdeztem is meg, nem találtam eddig olyan embert, aki ezt, vagy ennek nagy részét ne vágyná. De akkor hogy lehet, hogy nagyobb a kereső tömeg, mint a boldog tulajdonos? 
Nap, mint nap tapasztalhatod, emberek között élni nem könnyű, az emberek ezeket a vágyaikat elrejtik, mint gyengeséget, távolságtartó viselkedéssel és kemény burokkal veszik magukat körbe, idő türelem, bizalom és még számtalan tulajdonság szükséges, hogy feltörjük páncéljukat, viselkedésük mögé láthassunk. 

Térjünk vissza egy kicsit abba a társaságba és vizsgájuk meg közelebbről:

1. MI AZ, AMI RAJTAD MÚLIK
Légy őszinte (magadhoz), milyen feltételezésekkel érkezel meg erre az összejövetelre?
A feltételezéseid iránya kettős is lehet, úgyhogy ezt akár ketté is bonthatjuk. 

Mit gondolsz magadról, és mit mutatsz meg magadból a számukra?
Tulajdonságaink egy részét elrejtjük, csak a számunkra bizalmas emberek számára merjük felfedni. Lásd be, ezt te is csinálod, nem csak tapasztalod másoktól, ugye? Tulajdonságaink másik részét viszont (akár tudatában vagyunk azoknak, akár nem) egy külső szemlélő számára apróságokban, a magatartásunk megnyilvánulásaiban tesszük láthatóvá. Egy-egy szituációban nem elég önmagában az, hogy te hogy ismered önmagad, mit gondolsz saját magadról, nyilvánvalóan az is fontos, hogy ez hogyan nyilvánul meg ott, abban a társasági közegben. Mondjuk általában kedves és vicces embernek tartod magad, és az önmagadról kialakított kép helytálló. Megrettensz-e a társaságtól és meg tudod-e mutatni ezen tulajdonságaidat az összejövetel során? Vagy az adott környezetben van-e helye annak, hogy kedvességet mutass, vagy viccelődj? 
Nyilvánvaló módon sokkal nehezebb a dolgod, ha nem pozitív képpel, hanem félelemmel, önmagadban kétségekkel, komplexusokkal lépsz be abba a társaságba.

Mit gondolsz róluk, arról a közegről, ahova csöppentél?
Részben hallhattál ezt-azt, hisz odakerültél valahogy. Az, amit hallottál, hogyan hat rád, esetleg megrettent? Ők okosabbak, gazdagabbak, sikeresebbek, vagy csak pórnép? Hozzájuk mérve, milyennek érzed magad? Tovább megyek, bárkihez mérve milyennek érzed magad? 
Önbizalmad mértéke nagyban határozza meg azt, hogy ezeket a helyzeteket, azaz bárkinek a „nagyságát” hogyan tudod kezelni. Ha alacsony az önbizalmad egy hangyánál is kisebbnek érzed magad, ha optimális, könnyen lehetsz partner bármely társasági beszélgetésben, ha esetleg nagyobbnak (ja, nem, ő nem olvassa ezt el).

Önmagunk ismerete egy kulcstényező (és nem csak az emberi kapcsolatok során).
Az önismeretünk mélysége mutatja meg azt, hogy mennyire vagyunk tisztában korábbi sérelmeinkkel, azok hatásával a mindennapi gondolkodásunkra, mennyire ismerjük belső félelmeink, feltételezéseink mélyebb okait, mennyire látjuk reálisan önmagunkat és a körülöttünk zajló eseményeket. Mindezek alapvetően befolyásolják azt, hogy saját magunkra és a többi emberre vonatkozóan milyen hipotézisekkel, feltételezésekkel élünk, hogyan viszonyulunk bármely helyzethez, milyen rögzült szokásokkal, gondolkodási sémákkal kezeljük helyzeteinket. 

Mindezeket figyelembe véve, mégis mit tehetsz?

  • Légy önmagadhoz őszinte, nézz szembe azzal, hogy milyen erősségeid és milyen gyengeségeid vannak (ha ez a szembenézés nem megy egyedül, kérj segítséget).
  • Igyekezz a realitások talaján maradni önmagaddal és velük szemben is. A spanyolviasz nem a ti érdemetek.
  • Légy optimista, kezdeményező és kedves.

2. VAN-E DOLGOD AZZAL, AMI NEM RAJTAD MÚLIK
Ahogy te, úgy ők is küzdenek ám ezekkel a démonokkal. Ők is gondolnak magukról valamit, mutatni szeretnének magukról egy képet. Vannak sérelmeik, félelmeik, vágyaik, nehézségeik, amiket magukkal hoztak abba a társaságba. 
És ahogy te hallhattál ezt-azt, úgy nyilván ők is hallottak egymásról és akár rólad is olyat, ami miatt érzelmekkel küzdenek. 

Mindezeket figyelembe véve, mégis mit tehetsz?

  • Ha te kerülsz a téma középpontjába, azaz rólad nyilvánulnak meg, döntened kell, hogy felveszed-e a kesztyűt, vagy nevetsz egyet és felülemelkedsz (nyilván téma és habitus függvénye).
  • Azt gondolom, hogy amíg mindez nem rólad, feléd nyilvánul meg, nincs vele dolgod. 
  • Légy kommunikatív és pozitív, érezd jól magad. 

 

UTOLSÓ JÓ TANÁCSOK

  • Ha félsz az ilyen helyzetektől, készülj fel egy kicsit, mintha állásinterjúra mennél. Készülj fel a társaságról, olyan témákról melyek, mint társalgási téma szóba jöhetnek.
  • Kérj segítséget attól, vagy azoktól az emberektől, akik a társaságba vittek: mutasson be néhány érdekes embernek, segítsen a társalgásban, ne hagyjon magadra addig, amíg nem látszol magabiztosabbnak, vagy nem jelzel felé.
  • Ne igyál sok alkoholt. A kicsi esetleg feloldhatja a gátlásokat, de ha nagyon feloldod, nem fog rád jó fényt vetni. 

 EZEN TÚLMENŐEN

Már néhány személyes konzultáció is segíthet neked abban, ha szeretnél önismeretedben fejlődni, vagy tarts velünk egy workshop erejéig, mely kifejezetten a kapcsolódásokról szól. 

 

Leave your comments

Comments

  • No comments found